Gondolkodj és élj szabadon

Ön hogyan képzelne el egy erős országot, kedves olvasó?

Ahol az emberek elegendő és biztos jövedelemmel rendelkeznek és emiatt a családoknak nem jelent gondot a gyerekek etetése vagy ahol a kormánynak kell a gyermekek étkezéséről gondoskodnia?

Ön szerint az erős ország az ahol a szülők azon dolgoznak, hogy gyereküknek a legjobb oktatást adhassák és nem jelent nekik gondot a jobbnál-jobb tankönyvek közül egyiknek sem a kifizetése? Így ebben az országban lehet, hogy nem olcsó a gyerekek taníttatása, de ez a szülőknek nem jelent gondot. A pedagógusok rendesen meg vannak fizetve és becsülve, és nem csak választások előtt kapnak alamizsnát.

Vagy inkább egy olyan országot képzel maga elé ahol az a hozzáállás, hogy mindegy milyen vacak az a tankönyv, az iskolában úgyis csak az oxigént fogyasztja az a szegény gyerek, a lényeg, hogy olcsó legyen! Pár tankönyv kifizetése igencsak megterheli a családi költségvetést, így nagy segítséget jelent az ingyen-tankönyv.

Ön szerint az az erős ország ahol a mezőgazdaság, az ipar és a szolgáltató szektor olyan hatékonyan működnek, hogy nem jelent gondot egy tisztességes fizetés kigazdálkodása. Ahol jól képzett emberek versenyeznek egymással, hogy a jól fizetett, megbecsülést jelentő munkakörökbe kerülhessenek, esetleg saját vállalkozást alapítsanak, miközben hatékonyan működő, magas fizetést kínáló munkaadók versengenek azért, hogy a legjobban képzett, tapasztalt, sok hasznot hozó munkavállalólat magukhoz csábítsák?

Vagy esetleg ön szerint az az erős ország ahol nem a piaci verseny viszi fel a béreket, hanem a kormánynak adminisztratív eszközökkel kell egy olyan minimálbért előírnia, melyet a cégek elég nagy része az alacsony hatékonyság miatt ki sem tud gazdálkodni? (Ha ugyanis a cégek jelentős része olyan hatékony lenne, hogy bőven ki tudja termelni, akkor nem sokáig teheti meg, hogy ennek ellenére jóval kevesebb bért ad, hiszen akkor az erős piaci verseny vinné fel a béreket.)

Ön úgy gondolja, hogy egy erős, stabil országban a polgárok maguk érzik a mindennapokban, hogy milyen jól élnek, vagy pedig már annyira jól élnek, hogy észre sem veszik ezért mintegy népjóléti intézkedésként (véletlenül sem propagandaként) adófizetői pénzből természetesen, erre figyelmeztetni kell őket?

Nos hát nekem többek között ilyen gondolatok jutottak eszembe mikor az utcán jártam-keltem.

De eszembe jutott persze az is, hogy mennyiben meríti ki a hűtlen kezelés tényállását amikor valakire rábízzuk a pénzünket azért, hogy abból az országot gyarapítsa, de ehelyett számolatlanul csak önfényezésre, hergelésre, Brüsszel elleni szélmalomharcra fordítja azt? Vagy inkább nevezzük egyszerűen csak lopásnak minden egyes erre fordított forintot és nem csak azt a részét amivel többe kerül ez nekünk annál mintha mindebből nem kéne még a haverokat is kitömni?

Ja és, hogy elhiszem-e amit írtak? Persze, hogy nem! Arról pedig az állampárt gondoskodott, hogy én nekik soha semmit ne higgyek el. Nem csak azért mert állandóan hazudnak és szemrebbenés nélkül mondják az ellenkezőjét annak amit előző nap. Én nem is csak azért mert a szegények számát egyik napról a másikra több százezerrel csökkentik egyszerű statisztikai trükkel, vagy a közmunkásokat is a foglalkoztatottak közé számolják. Az ilyenek ellen korábban úgy védekeztem, hogy igyekeztem több forrásból tájékozódni, legalábbis amikor volt. De amikor mindenféle eszközzel próbálják (sajnos hatékonyan) elhallgattatni a kritikus sajtót, vagy a nem az ő nótájukat fújó civil szervezeteket, akadályozzák a hozzáférést a közérdekű adatokhoz, miközben éves szinten több mint 100 milliárd közpénzt fordítanak agymosásra (az ugyanis nem tájékoztatás amikor érdemi vita lehetősége nélkül valaki csak 100-szor, vagy 1000-szer ugyanazt szajkózza) akkor nekem a hozzáállásom ezután, hogy hazudnak és kész. Ha igazuk lenne nem félnének annyira a kritikus hangoktól.

Szóval rajta, maradjunk csak az örök csórók országa ahol azt várjuk az állambácsitól, hogy adjon a gyereknek enni, adjon tűzifát, vacak, de legalább olcsó oktatást, védjen meg az aktuálisan kijelölt ellenségtől, és véletlenül sem azt, hogy egy olyan társadalmat teremtsen ahol ezek a kérdések fel sem merülnek!