Volt egyszer régen, réges-régen, még a Nagy Áprilisi FülkeForradalom előtt egy alkotmány. Alapvető értékeket, irányelveket tartalmazott, ezekhez kellett az ország törvényeit igazítani. Volt egy alkotmánybíróság is. Ezen testület célja pedig az volt, hogy őrködjön az alkotmányosság felett, munkájával segítse, hogy a törvények az alkotmányhoz igazodjanak.
Aztán egyszercsak jött a Nagy Áprilisi FülkeForradalom, mikor is minden a fejetetjére állt. Az alkotmány helyett jött alaptörvény, melynek célja nem az volt, hogy alapvető értékeket fektessen le, irányt mutasson, hanem, hogy hosszú évekre bebetonozza a nemzeti-kétharmad beteges világnézetéből adódó jogszabályokat és a klientúrájának kiváltságos helyzetét.
Ezzel együtt az alkotmánybíróság szerepe is megváltozott. Egyfelől azt a szerepet kapta, hogy jogértelmezésével rámutasson, hogy hol kell az alaptörvényt módosítani ahhoz, hogy minél inkább megfeleljen a fülkeforradalmárok elképzeléseinek. Munkájával tehát azt segítette elő, hogy az alkotmány a Nagy Fülkeforradalmár elképzelésit rögzítse.
Másfelől pedig az alkotmánybíróság díszletté vált a Demokrácia c. színdarabban, ezzel is segítve a Nagy Áprilisi FülkeForradalom céljainak (vagyis a Nagy Fülkeforradalmár örökké tartó uralkodásának) elérését.
Jelen helyzetben az alkotmánybíráknak csupán egyetlen valódi döntésük maradt:
- akarnak-e ehhez aszisztálni? akarják-e a testület létezésével ezt a gyakorlatot legitimizálni? kívánnak-e olyan díszlet lenni, mellyel a darabot jobban el lehet adni?
