Pár napja egy dinnye ügy kapcsán jött elő megint a téma. A konkrét ügy kicsit összetettebb, nem is kívánok részletesen foglalkozni vele, de apropónak megteszi.

Magyar ember vagyok, számomra fontos, hogy a hazai termelőket támogassam. Ezért ha van választék hazait veszek. Még akkor is ha kicsit gyengébb a minősége, esetleg drágább.
Ugye, jó hazafi vagyok?

Van nekem egy kisfiam. Most tanul járni. Én vagyok az apja, ezért fontos nekem, hogy amiben lehet támogassam. Ha látom, hogy indul már ugrok is. Fogom a kezét, hogy tudjon menni, nem hagyom elesni.
Ugye, jó apuka vagyok?

Gondolom kitaláltátok már, hogy mire gondolok?
Önállóságra, vagy függőségre akarom a gyereket nevelni?

És nem, nem azt mondom, hogy csináljon mindent egyedül. Mikor megszületik még tehetetlen, mindent helyette kell csinálni. De aztán szép lassan el kell engedni a kezét. Azt akarom, hogy azért ne essen el mert erős és ügyes és nem azért mert fogom a kezét.