Gondolkodj és élj szabadon

A választási eredmények megismerése után kezdtek magánemberek tüntetést szervezni vasárnapra. Már akkor sem értettem, hogy most minek? Ami ellen tüntetnek az már jóval korábban is ismert volt, akkor kellett volna tüntetni.

Ki lehet fejezni az ellenérzést a kormány módszereivel, a választási rendszerrel stb. szemben, de ha mindehhez megvárjuk a választás eredményét akkor már nem a módszerek hanem az eredmény ellen tüntetünk aminek egészen más, és egyáltalán nem pozitív üzenete van.

Közben kiderültek viszont a választási csalások. Ez merőben új helyzetet teremtett, nem mehetünk el szó nélkül mellette. Tekintve, hogy épeszű ember nem gondolja, hogy az NVI-hez, vagy az ügyészséghez benyújtott panaszra korrekt vizsgálat lenne a válasz így teljesen érthető ha valaki valamilyen össznépi demonstrációt gondol megfelelő válaszlépésnek.

Mikor lehet egy ilyen demonstráció sikeres?

• Először is döntsük el mi ellen demonstrálunk, mit akarunk elérni? Az elcsalt választások ellen, újraszámlálást vagy új választást követelve, vagy azért, hogy "Az ellenzék ne magával harcoljon, hanem álljon ki a többségért!". Esetleg az "örök élet-ingyen sör"-t is belevehetnénk még a listába.
• Továbbá kell, hogy elegendően gyűljünk össze, és kellően kitartóak legyünk, vagyis addig ne menjünk haza amíg nem lesz érdemi válasz. Sőt sajnos azt is kell mondjam, hogy kint lenni az utcán nem elég, valamivel keresztbe is kell tenni. Az a hatalomnak nem fáj ha több ezren az utcán éjszakáznak.

Ehhez nem egy magánembernek kell egy egyestés tüntetést szerveznie, hanem egy sokkal nagyobb bázissal (pl. összes ellenzéki párt) engedetlenségi mozgalmat.

És hogyan lehet az egészet úgy megszervezni, hogy az állampárt nyerjen vele?

• Meg kell szervezni egy egyszerű tüntetést, ahol akár több tízezer ember végigvonul az utcán, a telefonját lengeti majd hazamegy. Ettől aztán az állampárt úgy megijed, hogy marad minden a régiben.

Az emberek letudták a tüntetősdit, mennek a dolgukra. Ezek után egy rendes, kitartó ellenálláshoz nem marad erő. A kormány pedig levonja a következtetést, hogy ezek után bármit, de tényleg bármit megtehet.

Vagy csináljuk komolyan, vagy ne csináljunk semmit! Egy lagymatag telefonlóbálás pont arra jó csak, hogy kiengedjük a gőzt és azt higgyük, hogy csináltunk valamit. Pont ahogy az a Fidesznek a legjobb.

Do, or do not! There is no try.

Ön hogyan képzelne el egy erős országot, kedves olvasó?

Ahol az emberek elegendő és biztos jövedelemmel rendelkeznek és emiatt a családoknak nem jelent gondot a gyerekek etetése vagy ahol a kormánynak kell a gyermekek étkezéséről gondoskodnia?

Ön szerint az erős ország az ahol a szülők azon dolgoznak, hogy gyereküknek a legjobb oktatást adhassák és nem jelent nekik gondot a jobbnál-jobb tankönyvek közül egyiknek sem a kifizetése? Így ebben az országban lehet, hogy nem olcsó a gyerekek taníttatása, de ez a szülőknek nem jelent gondot. A pedagógusok rendesen meg vannak fizetve és becsülve, és nem csak választások előtt kapnak alamizsnát.

Vagy inkább egy olyan országot képzel maga elé ahol az a hozzáállás, hogy mindegy milyen vacak az a tankönyv, az iskolában úgyis csak az oxigént fogyasztja az a szegény gyerek, a lényeg, hogy olcsó legyen! Pár tankönyv kifizetése igencsak megterheli a családi költségvetést, így nagy segítséget jelent az ingyen-tankönyv.

Ön szerint az az erős ország ahol a mezőgazdaság, az ipar és a szolgáltató szektor olyan hatékonyan működnek, hogy nem jelent gondot egy tisztességes fizetés kigazdálkodása. Ahol jól képzett emberek versenyeznek egymással, hogy a jól fizetett, megbecsülést jelentő munkakörökbe kerülhessenek, esetleg saját vállalkozást alapítsanak, miközben hatékonyan működő, magas fizetést kínáló munkaadók versengenek azért, hogy a legjobban képzett, tapasztalt, sok hasznot hozó munkavállalólat magukhoz csábítsák?

Vagy esetleg ön szerint az az erős ország ahol nem a piaci verseny viszi fel a béreket, hanem a kormánynak adminisztratív eszközökkel kell egy olyan minimálbért előírnia, melyet a cégek elég nagy része az alacsony hatékonyság miatt ki sem tud gazdálkodni? (Ha ugyanis a cégek jelentős része olyan hatékony lenne, hogy bőven ki tudja termelni, akkor nem sokáig teheti meg, hogy ennek ellenére jóval kevesebb bért ad, hiszen akkor az erős piaci verseny vinné fel a béreket.)

Ön úgy gondolja, hogy egy erős, stabil országban a polgárok maguk érzik a mindennapokban, hogy milyen jól élnek, vagy pedig már annyira jól élnek, hogy észre sem veszik ezért mintegy népjóléti intézkedésként (véletlenül sem propagandaként) adófizetői pénzből természetesen, erre figyelmeztetni kell őket?

Nos hát nekem többek között ilyen gondolatok jutottak eszembe mikor az utcán jártam-keltem.

De eszembe jutott persze az is, hogy mennyiben meríti ki a hűtlen kezelés tényállását amikor valakire rábízzuk a pénzünket azért, hogy abból az országot gyarapítsa, de ehelyett számolatlanul csak önfényezésre, hergelésre, Brüsszel elleni szélmalomharcra fordítja azt? Vagy inkább nevezzük egyszerűen csak lopásnak minden egyes erre fordított forintot és nem csak azt a részét amivel többe kerül ez nekünk annál mintha mindebből nem kéne még a haverokat is kitömni?

Ja és, hogy elhiszem-e amit írtak? Persze, hogy nem! Arról pedig az állampárt gondoskodott, hogy én nekik soha semmit ne higgyek el. Nem csak azért mert állandóan hazudnak és szemrebbenés nélkül mondják az ellenkezőjét annak amit előző nap. Én nem is csak azért mert a szegények számát egyik napról a másikra több százezerrel csökkentik egyszerű statisztikai trükkel, vagy a közmunkásokat is a foglalkoztatottak közé számolják. Az ilyenek ellen korábban úgy védekeztem, hogy igyekeztem több forrásból tájékozódni, legalábbis amikor volt. De amikor mindenféle eszközzel próbálják (sajnos hatékonyan) elhallgattatni a kritikus sajtót, vagy a nem az ő nótájukat fújó civil szervezeteket, akadályozzák a hozzáférést a közérdekű adatokhoz, miközben éves szinten több mint 100 milliárd közpénzt fordítanak agymosásra (az ugyanis nem tájékoztatás amikor érdemi vita lehetősége nélkül valaki csak 100-szor, vagy 1000-szer ugyanazt szajkózza) akkor nekem a hozzáállásom ezután, hogy hazudnak és kész. Ha igazuk lenne nem félnének annyira a kritikus hangoktól.

Szóval rajta, maradjunk csak az örök csórók országa ahol azt várjuk az állambácsitól, hogy adjon a gyereknek enni, adjon tűzifát, vacak, de legalább olcsó oktatást, védjen meg az aktuálisan kijelölt ellenségtől, és véletlenül sem azt, hogy egy olyan társadalmat teremtsen ahol ezek a kérdések fel sem merülnek!

• A napokban kapta föl a sajtó azt a kezdeményezést amit egy szlovákiai plébános indított "Imalánc Orbán Viktorért" címmel.
  A magam részéről ebben semmi kivetni valót nem látok. Imádkozhatunk barátainkért, ellenségeinkért és bárki másért is. Nem ítélhetjük el azt aki akármikor akárkivel jót cselekszik. Ez Krisztus tanítása.
  Sőt igazából inkább azon bosszankodom, hogy miért nem jutott ez nekem jóval hamarabb az eszembe? Én is írtam hát egy imát nem csak Orbán Viktorért, hanem országunk összes vezetőjéért. Hiszek ugyanis az imádság erejében. Azt persze nem gondolom, hogy attól, hogy elég sokan elég sokszor imádkoznak akkor az Úr már csak beadja a derekát, de azt igen, hogy érdemes kérni és zörgetni, azért, hogy kapjunk és kapu nyittasson nekünk. Ez nem vicc, komolyan gondolom. Keresztény emberként ugyanis nem gondolom, hogy az imával kéne feltétlen viccelődni.
  
  Add Uram, hogy országunk vezetői megértsék és átéljék tanításodat!
  Add Uram, hogy országunk vezetői döntéseikben ne saját maguk és szűk környezetük, hanem az egész ország érdekeit helyezzék előre!
  Add Uram, hogy országunk vezetői ne itt a földön gyűjtsenek kincseket, hanem megéljék azt az örömöt amit az általad kínált, soha el nem vésző kincsek adhatnak!
  Add Uram, hogy országunk vezetői ne csak szavaikban hanem tetteikben is legyenek keresztények!
  Add Uram, hogy országunk vezetői számára a kereszténység ne valami reklámszöveg, hanem életforma legyen!
  Add Uram, hogy országunk vezetői ne a szegényeket, hanem a szegénységet üldözzék!
  Add Uram, hogy országunk vezetői az otthonukból elüldözött menekültekben ne a kihasználható politikai potenciált lássák, hanem meglássák bennük az embert, meglássák bennük a te képmásodat!
  Add Uram, hogy országunk vezetői meglássák és megérezzék az adakozás örömét.
  Add Uram, hogy országunk vezetői ne a gyűlöletet, ellenségeskedést, hanem a szeretetet, befogadást hirdessék!
  Ámen.
  
  
  És, hogy lesz-e ennek hatása? Azt nem tudom, nem én döntöm el :) De Szent Ágoston és Szent Pál példája is mutatja, hogy nem lehetetlen.
  
  Eddig tehát a poszt, a kommentelés nyitva, tessék, lehet jönni balliberálisozni!
  
  

1956 októberi forradalom. Pesti srácok. Hősök, akik értünk mindannyiunkért ontották vérüket. Ez ma a közmegegyezés, a nemzeti minimum jobboldaltól baloldalig és baloldaltól jobboldalig. Aki nem így gondolja az minimum hazaáruló. Még a Fidesz is erősen nyomatja (természetesen közpénz-milliárdokból) ezt az 56-os témát, az elnyomó hatalom ellen fegyvert fogó egyszerű embert látjuk úton-útfélen kiplakátolva, ami hát, mondjuk úgy, kicsit merész, szerény véleményem szerint.

Ugyanakkor ha én most fegyveres felkelést szerveznék és felebarátaimmal vasvillákkal és kiegyenesített kaszákkal (esetleg ezek mai megfelelőivel) indulnék a hatalom ellen akkor azt jobboldaltól baloldalig és baloldaltól jobboldalig minden jóérzésű ember elítélné, még akkor is ha amúgy cseppet sem szimpatizál a mostani hatalommal. És itt nem csak Magyarországra gondolok, hanem nálunk lényegesen durvább helyekre is, mint pl. Oroszország, vagy Törökország. Ezekről sem gondoljuk, hogy fegyverrel kellene a nyilvánvalóan önkényuralmi rendszert megdönteni.

Mi a különbség tehát? Miért hőstett valami 60 évvel ezelőtt ami ha ma történne akkor elítélnénk? Miért ünnepel minden hatalom korábbi fegyveres felkeléseket ha ő maga (teljesen érthetően) rettegne attól, hogy vele ez megtörténjen?

Miért szólnak nemzeti ünnepeink erőszakos eseményekről, ezáltal pozitív példaként beállítva őket? (Kivéve a
jól újrahasznosítható gusztus huszadikát, kotmányunk birkával ünnepelt fordulóját.)

Előre megmondom nem tudom a választ.

Először is nézzük, miért nem tartom magam sem elfogadhatónak az erőszakot! Na erről lehetne hosszan írni, rengeteg érvet felhozni, de csak néhányat emelek ki:

Ne ölj! Ez elég egyértelműen és határozottan szerepel a tízparancsolatban. Nincsenek kitételek, kivételek, feltételek, hosszú jogi halandzsák. Márpedig ahol valaki fegyvert fog a kezébe, pláne ha egész tömegek akkor ott vérontás lesz.

Az erőszak valahol a tehetetlenség jele. A türelmetlen, frusztrált ember (vagy állat) él vele aki úgy érzi
akár helyesen, akár helytelenül, hogy már nincs más megoldás. A másik legyőzése helyett annak elpusztítását akarja. Kitör belőle a vadállat. Aztán ki tudja mikor szelídül meg újra, ha egyáltalán? Szoktak győztes forradalmak nyomán békés, szelíd, igazságos társadalmak kialakulni?

De milyen más lehetőség van ha ez a hatalom csak az erőből ért?
Az erő nem egyenlő az erőszakkal, erőszak nélkül is lehet erőt mutatni! Talán a leghíresebb példa erre Gandhi, és az általa hirdetett erőszakmentes ellenállás. Vagy talán sokkal közelebbi példa a netadós tüntetés.
Én például máig nem értem, hogy miért pont ez az esemény vonzotta a legtöbb érdeklődőt, nem is témája ennek az
írásnak, viszont volt neki hatása, és semmilyen erőszakhoz nem kellett érte folyamodni, csak sétálni kicsit Budapest utcáin és meglengetni kicsit a telefonkészüléket.
Sokkal nagyobb erő, ha millióan sétálnak egy zászlóval, vagy éppen telefonnal mint ha pár ezren masíroznak vasvillával. Amíg nem mondják millióan szelíden, de határozottan, hogy köszönöm, most már elég volt addig
nem lesz változás. Vagy ha lesz az biztos nem fogja a tömegek érdekeit szolgálni. Legfeljebb egy másik kisebbségét.

Most pedig pár gondolat arról, hogy miből adódhat az eltérő megítélés? Mi az ami akkor volt és most nincs? Vagy akkor nem volt de most van? Egyáltalán milyen helyzetnek kéne ahhoz előállni, hogy az aki

1. dicsőíti a történelmi erőszakos forradalmakat
2. nem szimpatizál egy adott hatalommal

az erkölcsileg támogathatónak, vállalható megoldásnak érezzen egy fegyveres felkelést a hatalom ellen?

Nekem két dolog jutott eszembe. Egyik, hogy az a hatalom amely ellen 56-ban felkelés tört ki konkrét gyilkosságokért volt felelős. (Majdnem azt írtam, hogy nem tisztelte az emberi életet. De ezt arról is el lehetne mondani aki nyomorogni, éhezni hagy embereket, a hontalanokat nem segíti hanem üldözi, és a háború elől menekülők tömegét is egyszerű politikai haszonszerzésre használja. )
Valamint 1956 október 25.-én konkrétan tüzet nyitottak a fegyvertelen tömegre. Ha úgy tetszik a háború kirobbant ekkor. Ez azért minősítetten más eset mint helikopterrel járni lagziba.

Másik pedig, hogy ami ellen 56-ban a felkelés kitört az egy külső hatalom volt.

Erre lenne talán a megoldás? Van tehát egy határ, hogy meddig mehet el a hatalom amikortól már jogos, sőt elvárt akár fegyverrel is szembeszállni vele? Vagy amit a hatalom megenged az alattvalókkal szemben az jogos visszafele is? Ezek alapján akkor Oroszországban ahol hirtelen szívrohamot kap az aki bírálja a hatalmat elfogadható lenne, hogy az ország vezetői is hirtelen szívrohamot kapjanak? Vagy attól függ, hogy ki testesíti meg a hatalmat? Ti hogy gondoljátok? Nektek van olyan eset amikortól elfogadható az erőszak? Én úgy gondolom, hogy részemről az lenne a totális vereség ha sikerülne valakinek állatot csinálnia belőlem. Gandhi azt hirdette, hogy a célért hajlandó meghalni, de nem hajlandó érte ölni. Nos én nem állítom, hogy ezen a szinten vagyok, őszintén megmondva nem szeretnék egyelőre meghalni, de ölni még kevésbé.

Ha van értelmes, a témához illő gondolatotok azt szívesen veszem, de ha valakinek csak általános jellegű szitkozódásra telik az kérem tartsa meg magának!

Elegem van már abból, hogy a politika bemászik az egész életembe, hogy 20 méterenként rámköszön valamelyik újabb idióta kormányplakát amelyben Magyarországon magyar nyelven folytatunk szájkaratét Brüsszellel, a bevándorlókkal, a poloskákkal, a rossz időjárással, vagy éppen közpénzből folytatott egyéb Fidesz propagandát olvashatunk. Nem lehetne csak úgy normálisan élni, a saját dolgainkkal foglalkozni? Nem akarok mindig háborúban élni, még akkor sem ha ezek mind egytől egyig csak kitalált ellenségek akiktől szerencsére Orbán Viktor jól meg tud minket védeni.

Elegem van a stadionokra, kisvasutakra, vízszintes bobpályákra, 10 méteres szánkódombokra kidobott töméntelen pénzből csak azért, hogy ezekből valamennyi juthasson a haveroknak is. Borzasztó rossz a hatékonyság. Ahhoz, hogy 1 forint közpénzt zsebre lehessen tenni néha akár további 9 forintot is ki kell szivattyúzni, amiből csak elvétve épül valami használható, inkább csak a fent említett bugyuta óriásplakátok és egyéb beruházások. (Szerencsére egyre javul a hatékonyság, néha az arány pont fordított.)

Tennék ezért egy javaslatot: egyezzünk meg ezzel a maffiával, hogy minden héten kivehetnek 1 milliárd forintot a közösből amivel szabadon garázdálkodhatnak, azzal elszámolni nem kell, adófizetési kötelezettség nincs. A pénzt még az esetleges bukásuk után sem kell kifizetni, az az ő sajátjuk. Cserébe pedig megkímélnek minket a fentihez hasonló pótcselekvésektől, melyeknek az alattvalók hergelésén kívül ("Bibibíííí azt csinálok a pénzeddel amit akarok és úgy sem tudtok csinálni semmit, beeeee") azért mégiscsak legfőbb célja a vagyonszerzés.

Íme tehát az én népszavazási kérdésem:

Egyetért-e ön azzal, hogy a jelenlegi ciklus végéig Orbán Viktor heti 1 milliárd forintot kapjon a közvagyonból mellyel saját belátása szerint rendelkezhet adófizetési és elszámolási kötelezettség nélkül?

Cserébe nincs több kormányzati hirdetés sem plakáton, sem újságban, sem televízióban, sem sehol. Továbbá nem épül több stadion, kisvasút, síközpont a Hortobágyon, nemzeti űrállomás Felcsúton, illetve egyéb hasonlóan fontos beruházás adófizetői pénzből, ideértve az EUs adófizetői pénzeket is.
Továbbá lemond a kormány az EUs pályázati pénzek elosztásáról valamilyen kevésbé korrupt szervezet javára. Végül, de nem utolsó sorban az Orbán Viktor vezette maffia minden tagja a választási ciklus végén elhúz innen a picsába és hagyják végre normálisan élni ezt az országot.

Az alábbiakban egy gondolatkísérlet következik, egy képzeletbeli állammal. Minden hasonlóság létező államokkal és személyekkel a véletlen műve.

Tételezzük fel tehát, hogy létezne valahol egy olyan állam, ahol a kormány:

• A gazdasági és egyéb problémákra az államosításban látja a megoldást.
• Központosítja az oktatást.
• Egyen-tankönyvet ír elő.
• Hatósági árakat szab meg, illetve egyéb szabadpiacot korlátozó intézkedéseket hoz.
• Politikai alapon osztja újra a piacokat.
• Rendszeresen agitál a hanyatló nyugat ellen.
• Rendszeresen kikel az egész bankszektor mint ágazat, tehát nem egyes bankok, ellen.
• A profitot valamilyen elítélendő dologként, a népnyúzás szinonimájaként állítja be. (Kivéve esetleg egyes kiválasztottak profitját, akiknek a kormányközeli sajtó is védelmére kel.)
• A saját embereit ülteti minden, a kormánytól elvileg független, hatalmi pozícióba.
• A házmestereket ellenszolgáltatás nélküli kormánypárti propagandára készteti, ennek elmulasztása esetén a lakókat biztatja besúgásra.
• Saját ideológiáját hirdető plakátokat helyeztet el minden közhivatalba.

• Valamint, ahol a közszolgálati hírügynökség elfogult a hatalommal szemben, pl. elfelejt beszámolni egy kormánypárti politikus kétes ingatlanügyeiről.

Ha sikerült ezt a természetesen fiktív államot elképzelnie akkor ön szerint melyik lenne a legmegfelelőbb jelző rá?

• Nemzeti
• Népnemzeti
• Konzervatív
• Demokratikus
• Liberális
• Európai
• Kommunista
  
  

• Kire szavazzunk?

• Bárkire, csak ne a Fideszre!
• Jó, de "Bárki" nevű párt nincs a szavazólapon.

• Szavazz a Jobbik ellen!
• Ilyen lehetőséget sem látok a lapon!

De tényleg, miért nem?
Miért nem lehet valaki ellen szavazni?
És ha lehetne akkor ki ellen szavaznál?
És akkor hogyan alakulna a pártok sorrendje?

Ha téged is érdekel akkor kérlek töltsd ki ezt a nem reprezentatív, anonim, mindösszesen 2 egyszerű kérdésből összetákolt közvélemény kutatást, hogy megtudjuk! Ha lesz elég válasz akkor visszatérek rá és beszámolok az eredményekről.

Kell-e külön kérjelek csak egyszer szavazz?

NVI legyen veletek!

Pár napja egy dinnye ügy kapcsán jött elő megint a téma. A konkrét ügy kicsit összetettebb, nem is kívánok részletesen foglalkozni vele, de apropónak megteszi.

Magyar ember vagyok, számomra fontos, hogy a hazai termelőket támogassam. Ezért ha van választék hazait veszek. Még akkor is ha kicsit gyengébb a minősége, esetleg drágább.
Ugye, jó hazafi vagyok?

Van nekem egy kisfiam. Most tanul járni. Én vagyok az apja, ezért fontos nekem, hogy amiben lehet támogassam. Ha látom, hogy indul már ugrok is. Fogom a kezét, hogy tudjon menni, nem hagyom elesni.
Ugye, jó apuka vagyok?

Gondolom kitaláltátok már, hogy mire gondolok?
Önállóságra, vagy függőségre akarom a gyereket nevelni?

És nem, nem azt mondom, hogy csináljon mindent egyedül. Mikor megszületik még tehetetlen, mindent helyette kell csinálni. De aztán szép lassan el kell engedni a kezét. Azt akarom, hogy azért ne essen el mert erős és ügyes és nem azért mert fogom a kezét.

Nem tudom, megfigyelték-e a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, sajnos nem egyedi logikáját?

Vagyis előbb döntünk, aztán elmagyarázzuk, hogy az miért is volt jó.

Például emlékeznek, hogy miket mondott Orbán Viktor és serege a nyugdíjpénztárak államosításával kapcsolatban? Segítek:
Az új nyugdíjrendszer "olyan, mint azokban az országokban, ahol nem voltak kommunisták".
Vagy: "az emberek pénzét eltőzsdézték".

Vagy nem is olyan rég a bíróság döntésével kapcsolatban?
"Maga a botrány" ha egy bíróság (amúgy teljesen jogszerű) döntése nem a szegény magyar családok terheit megkönnyíteni akaró, a nép jótevője miniszterelnöknek ad igazat, hanem a csúnya, kizsákmányoló kapitalistáknak.

Ugye milyen szépen hangzik mindez? És még sorolhatnánk. Bevallom, néha pillanatokra engem is megszédített, hiszen milyen igaza van!

Ezekben az indoklásokban az a szép, hogy minden mellett és ellen is akárhány ilyet elő lehet húzni, nem is kell feltétlen mindegyiknek igaznak lennie. Sőt relevánsnak sem. Pl. érdekel engem, hogy más országokban milyen a nyugdíjrendszer? Ettől még zsarolhat engem az állam? És különben is, jobb indoklást nem tudott találni?

Áder döntése, valamint annak indoklása gyönyörűen beleillik ebbe a sorba. Az ő indoklása is tartalmaz olyan érveket, melyekkel könnyű azonosulni. A helyzetet olyan egyszerűnek, egyértelműnek mutatja be, hogy vak is lássa más lehetősége nem is lehetett, sőt még meg is köszönhetjük neki, hogy ily gondosan őrködött alkotmányosságunk felett.

Mit tegyen Áder János?

• Ha nem írja alá alkotmánysértést követ el.
• Ha alá írja akkor nem tölti be hivatali kötelességét.
• Ha lemond csak elodázza a problémát.

Vagyis jó döntés nincs.

Pedig van.

Ha az ország törvényeit tekintjük irányadónak akkor tényleg nincs.

Létezik azonban egy le nem írt erkölcs, egy olyan szabályrendszer, mely alapján az ember el tudja dönteni mi a helyes és mi nem az. Ez minden embernél más.

Az állam törvényeinek az lenne a feladata, hogy explicit módon fogalmazzanak meg olyan szabályokat, mely a társadalom tagjainak erkölcsi rendszerével, azok közös, vagy a nagy többsége által elfogadott részével összhangban vannak.

A le nem írt szabályok tehát az elsők, ezt próbálják a leírtak közelíteni.

Mivel a leírt szabályok ebben az esetben nem tesznek lehetővé számára olyan döntést, mellyel ne szegné meg azokat, csakis a felsőbb le nem írt szabályokra tud támaszkodni.

Az én belső szabályaim ebben az esetben nem engednék meg, hogy egy ilyen hatalommal kollaboráljak, jelenlétemmel cinkossá váljak.
Lemondanék. És nem azért, hogy ne szegjek meg egy betarthatatlan törvényt. Hanem tiltakozásul, mert nem kívánnék személyemmel egy ilyen hatalmat legitimálni.

A mindent bekebelező hatalomnak ugyanis nem egy köztársasági elnöki, vagy alkotmánybírósági elutasítás adná a legnagyobb pofont, hanem ezen tisztséget betöltő emberek demonstratív távozása.